Újbuda központ az M4 vonal legkeskenyebb és legsekélyebb állomása. A résdoboz méretét a Fehérvári út szélessége és a közművek helyigénye korlátozta. A peron végére érkező mozgólépcsők lehetőséget adtak a keskenyebb peron kialakítására. A többi állomáson mindenhol megjelenő füstkötényekre e helyen nem volt szükség, a menekülőutak füst elleni védelmét a mozgólépcsőket határoló falak oldják meg. A szellőzőberendezések emellett is jelentős épített szerkezeteket igényeltek. Ugyan az állomáson csak a mennyezet alatti csatorna látható, de különálló gépházak létesültek a gépcsoportok és a szellőzőaknák elhelyezésére a Bocskai úton és a Kanizsai utcánál.

Az állomás térstruktúráját a vízszintes kitámasztó gerendák monoton ritmusa, és ennek révén a tér vízszintes felosztása jellemzi. A nyersen megjelenő vasbeton gerendák aljába süllyesztett fénymező a gerendákat szinte lebegővé teszi, ugyanakkor a teret a jól megvilágított utastérre és a sejtelmesebben, színes fényekkel megvilágított felső térre osztja. A tér világítási elemei közé illeszkedik a peronvégfal üvegkompozíciója, amely a rogyasztott üvegtáblák textúráját fokozatosan változó megvilágításával emeli ki. A szellőzőcsatorna alsó síkját takaró hangelnyelő álmennyezet egyedi gyűrt fémhálós tábláinak színes megvilágítása a változó színű reflexfények miatt szinte hullámzó vízfelületként, selyemdrapériaként lebeg az utascsarnok felett. Az üveg újabb formában jelenik meg a mozgólépcsőket határoló felületek törött mintázatú zöldes üvegtábláiban. Az építészeti határoló felületekhez képest finomabb, kézműves megjelenésű a peronok bútorzata, azon belül is a padok háttámláin alkalmazott üvegtextil felületek.