A Bikás park adottságai és a résdobozos technológia e helyen lehetővé tette az állomási tér nagyméretű felnyitását: a peronszintet is bevilágítja a napfény, alapvetően újraértelmezve a metróállomások közérzetét. A kupola tartószerkezetének és épületszerkezeteinek csúcsszínvonalú tervezése filigrán kialakítást tett lehetővé.

A térkompozíciót a galériaszintről a peronszintre vezető mozgólépcsők és a felettük megjelenő elliptikus nyílás fényfoltja határozza meg. A tartószerkezetek erőjátéka az alulbordás födém nagyméretű gerendáinak megjelenésével válik plasztikussá. A térkompozíció markáns eleme a vágányok felett húzódó füstkötények üvegszerkezete, de a fényforrások sora ugyancsak szerepet kap a csarnok belső arányainak meghatározásában. A végfal fénykompozíciója és a betonelemek grafikája a hangelnyelő felületet igen egyszerű eszközökkel avatja építészeti elemmé. Az állomás grafikai elemeit a park hangulata határozta meg: a felszín és az állomás szálcement burkolóelemeit növényi ornamentika, a zöld zörgőfű (Crepis virens) motívuma díszíti, a füstkötény üvegfelületeire szálló-repülő termések képe került. A típusbútorok padtámláinak üvegbetétjére gyerekrajzokból összeállított montázs készült.

Az állomás a tervezés és a kivitelezés folyamata során a prototípus szerepét töltötte be: az itt kidolgozott megoldások, építéstechnológiai lépések, felületkezelések, burkolatok, részletképzések a többi állomás számára mintául, tapasztalatul szolgáltak.